TELÉGIA

gyűlöl minket a tél
fogunk közé szahara homokját
hordja villámostora cserdül
délről évszakidegen zivatarnak

bennünket gyűlöl a tél
hátunkra ukrajna havát
kancsukával mutat csillagokat
decemberi földig hajlító

szél fölött el-eldördül duhaj
kedve ha melegszik a skála
fennakad s hó fölött uszít a sastél
fizetteti sarcát földjeinkkel

a változásban kedvét leli
kopog a másnap gyedmaróz
minden telek atyja
merevíti a higanygolyókat

nagyokat húz a piros alkozolból
csak a lopó gömbalján árválkodik
behívod bundás kutyádat

napfényben öröm a tél siklik lécein
lavina szakad latyakos hóból
a korcsolya álnok jégtóba szakad

reggelre az utat önmagához
nem találod pálinkás közeli
felebarátod kopogásod hallja a szélnek
holott a kihűlt nap ezüst derűje emelkedik

a föld és az ég zöldfényű sarka távol

észak lebomló fénye a szűkölő láthatáron
a tél kutyával jár farkasok elől felfal
veled együtt minden melegvérűt
bolsevik módon felfal haragja a télnek

odakint kaszál a forradalom
szorgalma életszemét kinthagyta
földrehajlott agitációnak

téged farkasa ki- meg beszolgáltat
kirabol még a fagygitáros kísértet
fehér szakállát köpenyként hordja
a sárkány-asszonyéhét mártírhús

gyűlöl minket a tél meleg szobái
besúgják rendetlen asztaloknak a rendet
zsolozsmára szólít csonka templom tornya
isten az ellenség nekünk menedékünk

tengeri szelek jerikótrombítája jelzi
a tavasz feltámadását de bakancsát
s a tiédet most viszi gyedmaróz
nem csillapítja s bennünket a szél

nem szereted de pogányul áldozol a télnek
igére tátja a száját tipikus a tél az lesz a jövőben

Radnai István

Bemutatkozás 2018-12-18

"Konok, komisz költő kell a kornak - Radnai István ilyen. Legalábbis első látásra ilyen. De ha jobban megnézzük a pattogzó álarc mögött szemérmes férfiarc rejtőzik.... " - írja rólam egyik szerkesztőm, Gyimesi László.

Ez a komisz ember 1939-ben született. Túlélte az ostromot, a forradalmat, két-három rendszerváltást - mindegyiket csak hajszálnyira úszta meg élve. Egyes epizódokra önéletrajzi alapú versekben és novellákban bukkanhat az olvasó.
Nálam a fikciói is a valóság része, szürreális vagy realista stílusban, ahogy téma megkívánja. Szeretek tömören írni, nem engedem a gondolatokat szabadjára, nem szaporítom a szót! A vers mégis önmagát írja, a novellát a történet logikája vezeti.
Pályám néhány évtizedre ugyan megszakadt, ami a publikálást illeti, de sajátos, önálló hangom folyamatosan épül. Kritikusaim szerint "az avantgárd és a hagyományos képviseleti líra elemeit sajátos egységbe összegyúrva" tartalmazza "a jelenkor társadalmi nyomorúságain keresztül a történelmi létvesztés válságáig mindazokat az egzisztenciális jelentőségű sorstapasztalatokat", amelyeket eddig megéltem majd' 80 év alatt. (Gyimesi L., Bertha Zoltán jellemzéseiből)
Eddig 9 kilenc kötetem jelent meg. Ebből 3 novellákat, prózai műveket tartalmaz. Folyóiratokban és a neten is jelen vagyok.
Tagja vagyok a Magyar Írószövetségnek.
Úgy érzem a jelen század szerzője vagyok, sem a látásmódom, sem a stílusom nem az elmúlt századokat idézik.
Kerülöm az öncélú, szélsőséges, hevenyészett írásmódot.

(Radnai István)

Köteteim - versek - Bűnkehely (2010), Tilalmak kertje (2012), Világtest a látható fényben (2013), Tűlevelű ünnep (2015), Jégbefagyott fény (2016), A bukás édessége (2017)
novellák – Valahol (2011), Aszalt kelkáposzta (2016)

Tovább a kategóriában: « Öregek Halandóság »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned