Öregek


Az árokban feküdt az öregember
kinyújtózva egy kopott, szakadt pléden.
A mellkasa lassan hintázott le s fel,
És ennek ütemére a kezében
a gyűrött újság halkan megremegett.
Járókerete unottan préselte
hűvös fémtestét az izzó út felett
lázasan fetrengő szélbe. Mellette
a felesége állt. Összeroppanni induló
szobor volt a teste. Ahogy lehajolt,
hogy a járda tömbje alól kinyúló
gazt letépje, hátára nyomták a kort,
hetven esztendő súlyának pecsétjét
a vascsizmában járó napsugarak.
Nem voltak más: egy szelet öröklét,
elpusztíthatatlan végtelendarab.

***

Tegnap hajnalban sistergett az utca.
Dörgött, villámlott. Kemény eső esett,
s ha ott voltak – hát hol lettek volna -
bemosta a földbe a két öreget.

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 18:18
Csikai Gábor

1981. február 15-én születtem Csornán, de mindig is Kónyban éltem. A helyi általános iskola után a győri Révai Miklós Gimnáziumban érettségiztem, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán diplomáztam. Jelenleg Kónyban, az IKSZT Faluházban dolgozom, és szabadidőmben nem meglepő módon írok. Első könyvem 2013-ban jelent meg, melyet azóta már 18 követett, versek, mesék, regény stb. Írásaim rendszeresen megjelennek a helyi lapokban valamint különböző internetes oldalakon, verseim pedig már négyszer szerepeltek a József Attila Vers-Dal Fesztiválon, valamint publikáltam a Kisalföldben és A Hetedik irodalmi folyóiratban. Költeményeimet megzenésítve játssza Lukács István, Kilián Imre és az Ősforrás, K-Ember zenekar, a SzeRBusz zenekar valamint a Verskoncert zenekar, akiknek Valami szép című lemezén négy versem is szerepel. És ez még korántsem az út vége.

Tovább a kategóriában: « Egyszer Öregek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned