LÉTKÖZBENI ÖNTUDAT/LAN

A költő lelke tyúkudvar.
Tyúkudvar! S még róka
sem jár arra, mert szaros.
És tyúkok sincsenek.
Kideszkázott, elhagyott.

Kerubok és szeráfok nélkül
üres az égboltozat.
Néha feltűnik az ajtó
előtt néhány morbid alak,
tele gonddal-gondolattal.

A költő már nem magányos.
Egyedül van s észre sem veszi,
léte - csak az övé! Senki
és Semmi tárgya. Remittenda.

Valaki átkötötte zsineggel,
s a tyúkudvarnál hagyta.
Ha ír, magának ír, ha bír.
Örök birkózás az öntudattal.

Vasi Ferenc Zoltán

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Vasi Ferenc Zoltán

Tovább a kategóriában: « Zokszó nélkül Egyszer »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned