- Írta: Vasi Ferenc Zoltán
- Kategória: Versek
- Megjelent: 551 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
ZOKSZÓ NÉLKÜL
Nagy kínok tudója vagyok.
Hordozom magamban fájón.
Amikor magányra ítél
a kritikusok tömege,
a költő nem panaszkodik –
Hold és Nap vonatában ül,
s parázslik cigarettája
- ezt tudja, apja ezt hagyta,
ebben marad - s testruhában.
Konok s eltökélt. Hiába!
A láb nem indul senki felé,
egyedül tűri bánatát.
Hullomásban Isten hite,
s máris gödör a legalja.
Álltunk mind az idő partján,
s a bú beröppent szívembe.
Felhányták egzisztenciám.
Földönfutásom félelme
halálommal célba érhet…
S addig? – vagyok a senkiség.
A senki senkisége: tény.
A senki tétlensége: mord.
A mordság, haragok nélkül:
transzcendens. Élményt torlasztó!

Vasi Ferenc Zoltán
Szerkesztés alatt...
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Vasi Ferenc Zoltán
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned