ZOKSZÓ NÉLKÜL

Nagy kínok tudója vagyok.
Hordozom magamban fájón.
Amikor magányra ítél
a kritikusok tömege,

a költő nem panaszkodik –
Hold és Nap vonatában ül,
s parázslik cigarettája
- ezt tudja, apja ezt hagyta,

ebben marad - s testruhában.
Konok s eltökélt. Hiába!
A láb nem indul senki felé,
egyedül tűri bánatát.

Hullomásban Isten hite,
s máris gödör a legalja.
Álltunk mind az idő partján,
s a bú beröppent szívembe.

Felhányták egzisztenciám.
Földönfutásom félelme
halálommal célba érhet…
S addig? – vagyok a senkiség.

A senki senkisége: tény.
A senki tétlensége: mord.
A mordság, haragok nélkül:
transzcendens. Élményt torlasztó!