Tér II.

Tér van. Kő. Hasaló fa.

Festék pattan a tokról,

szél rángatja a függönyt –

élnek is itt, és nem is élnek.

Itt a hazám, gyere, nézd meg.

Tengeri szél lenne, ha lenne

tenger errefelé – de belőle

csak a végtelenség,

csak a szél van, meg az ég.

Csak a távlat: lehet otthon,

csak magától el ne dobjon,

csak a zúgó vizek hangja:

ének, ha van aki hallja.

Van itt minden, ami kell,

csak aki adta ne vegye el.

Hirschler Szorina

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Hirschler Szorina

Tovább a kategóriában: « Tér I. Permanens »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned