Tér I.

Az ember helyet keres,
kitölti a teret,
kövek illesztéseit,
vad hangszórók csendjeit.
Az ember helyet talál,
lelkébe szivárog a táj –
ő maga lesz az a kő,
ő maga lesz az a csend.
Ő maga lesz a zsivaj,
ami az élettel jár,
ő maga lesz a vihar,
s benne elázott madár.

Hirschler Szorina

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Hirschler Szorina

Tovább a kategóriában: « Láttam az arcát Tér II. »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned