Megtörten

Fázom.
A régi házban
hűlnek a falak,
dudál a kémény –
porlik a salak.
Rámolok.
Dobozba, zsákba
belefér a múlt,
s amihez egykor
az anyám is nyúlt,
sorsára vár.
Minden darabon
egy élet nyoma –
ott izzik fájón,
s bújjak bárhova,
most vádol a ma.

Szepesi Zsuzsanna

 

 

Ma már Pomázon élő  költő, meseíró, tanár. Versei, novellái, meséi jelentek meg eddig több antológiában, folyóiratban és mesekönyvekben. Többek között a Corvin Kiadó által kiadásra került Magyarok vagyunk – Európában (Kortárs versek iskolai és egyéb alkalmakra), az Arcok és énekek, az Alföldi paletta, a Szó-kincs című antológiákban is helyet kapott több verse. Versei megjelennek a Börzsönyi Helikon, a Kelet Felől, a Nyugatplusz, az Agria, a Nyírségi Gondolat és a Föveny irodalmi folyóiratokban. A ReCity magazin ÖKÖ-mese rovatának szerzője volt.

 

Több pályázaton is sikerrel szerepelt. A 2014-es Szárnypróbálgatók nemzetközi költői versenyen aranyminősítést kapott, 2015-ben pedig a Líra kategóriának III. helyezettje lett.

 

2013-ban csatlakozott a Váci Mihály Irodalmi Kör munkájához, és tagja a Szabolcsi Írótábornak. 2015-ben Nívódíjat kapott. Hét önálló kötete jelent meg.

 

 

 

Webhely: www.ahetedik.hu/images/szerzok/uj_belyeg/szepesi_zsuzsanna.jpg

Legfrissebbek a szerzőtől: Szepesi Zsuzsanna

Tovább a kategóriában: « Még világít Láttam az arcát »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned