Hídon

Záporban nem látszik, ha könnyezel,
mondták, akik ma hallgatnak s a mélyben
civakodnak bogas juhargyökérben,
rögök között bujkálnak, s nedveken

időhajótöröttként tűnnek el.
Apám és nagymama, ketten az élen,
célfotósok a megsemmisülésben.
Vissza sem néznek. Én emlékezem.

A hibernált múlt apránként kiolvad,
s életre kel egy fénykép. Tél. Apám
és én a hídon állunk. 100 sirály

kering, s tenyerünkre lecsapva lopnak
főtt-húsdarát. Nekem fázik a lábam.
Éppen nyafogni kezdenék... de nyár van!

Utoljára frissítve:2018. január 05., péntek 19:32
Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Számvetés Bocsánat »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned