Patkót hajlítok

eső szálaival mintákat varrok a végtelenre
és szobrot formálok derengéskovászból
fagyott madarakkal szívemben elmegyek Délre
fölolvasztom őket és csicsergésükből
patkót hajlítok sánta táltosoknak
mert fölismertem a csodát hiszen reggelenként
ott karikázik a pöttyös bögre szélén a kifli fölött
majd átugrik lányom mosolyára aki elviszi magával
szétporciózza a vonaton és csak azt látja a bakter
hogy a tovarohanó expressz után apró virágokat pörsen a sínpár

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Miniatűr Gyújtós »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned