ISTENNEL A HÓESÉSBEN

Már nem kelek fel
éjjelente verset írni,
hogy most mégis, ez kivétel,
s kivételek közt is csak egy tétel.

Fázni utálok, de melegségbe öltözve,
lélek-ruhába, mit csak ösztönből
ölt magára a vágy-teli jaguár,
szívesen baktatnék Istennel nagyokat,
bár fagyot dalol tél közepén a január.

Két gyermek lennénk,
az égen a hold meg gömbölyű,
kacér szem-érem;
s mi csak mennénk,
csak mennénk a csendesedő hóesésben
üres zsebbel, de nem szegényen.

Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
Tovább a kategóriában: « Az öreg Csöngető vágyam eretnek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned