Ez Ő

Ez Ő. Csak visszajár. Pedig szerelmünk végtelen.
Nem kell hozzá, hogy itt legyen. Akkor is szeretem.
Sajnos az idő vasfoga, a porladás, a korhadás,
a fizikokémia, a szellemjárás terhe, izotóphasadás,
pusztítja arcát, ami így is lenyűgöz. Magával ragad
sok emlék, mi összeköt, a közös gyermek, a tervek,
mindezt felülírta a könyörtelen élet, mikor nincs
remény, csak kincs a szívben, egykor talán még
egyek lehetünk, gombamicéliummal burkolva.
A bűneinket nem felsorolva, a megbocsátást
nem gyakorolva, a zen-buddhista tértelen egén,
lovagolva a végtelen semmijén, az értelem sivár
kagylóival nem törődve. Te gyenge értelem!
Ok-okozat-fertelem. Mit szívod ki a velőnket?
Erőltetni úgysem lehet, mi nincs, csak borongva,
romokban tolongva, kérész életünk kulcsait
elrejtve, bezárva minden érzékünket, egymásra
koncentrálunk, a halál utáni létre. Nem megyünk
lépre, mert az őstapasztalat megvéd. Szeretnéd
a tántorgó nyugalom remegését? Adj egy jelet,
Tied leszek, transzcendens keresésed vérem
veszítené. Vélem, penészes csontjaimon kívül,
a dudvalepett kromoszóma, kikelet, kietlen,
kelletlen borzasztóan vágyott találkánk lesz.
Mert lenni kell mindannak, amit elvett a sors.
Lennie létnek. Könyörögve kérlek, tarts ki!
Megyek utánad.

Utoljára frissítve:2018. január 05., péntek 19:36
Farkas András

Az MTA Pszichológiai Kutatóintézetében volt tudományos főmunkatárs. Jelenleg nyugdíjas. A magyar képzőművészet-pszichológia megteremtője, a művészetpszichológia egyetemi tantárgy magyarországi bevezetője a művészeti egyetemeken és a pszichológus képzésben. Nemzetközi jelentőségű kutatómunkájáért 2002-ben Takarazukában (Japán) megkapta elsőnek a világon az akkor alapított Baumgatren-díjat (Baumgarten az esztétika mint önálló tudomány bevezetője). 2003-ban professzori habilitációs vizsgát tett.

Tovább a kategóriában: « Tarr tengere Az elveszett ember »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned