Győzni jött

Győzni jött e förtelmes világra,
sovány alakja tüdővészt ígért,
egy romba dőlt század útporába
hullt maréknyi alamizsna várta,
s a bérház szegénysége térdig ért.

Árván hitte, új igét taníthat,
metsző huzat járt át a kulcslyukon,
teknő fölött gőzfelhőket ringat,
s ki vággyal a mindenségnek írhat,
nem állhat katedrán, mert félúton

nem jár a díj, az élet szófukar,
gyémánt szónak koldus sors a bére,
mint szellő porozta tatárjuhar,
zsebében megannyi nincs-áruval,
mi a halállal vajon felér-e?

Tettél amit tettél, most már örök,
még Isten se láthat többé másnak,
megváltó frigy, mi a sínhez kötött,
míg gomolygó mozdonyfüst őrködött,
hol a semmi fogadott fiának.

A felhők is csak szótlanul nézték,
és csordultig lett minden imával,
ahogy neved sírkövedre vésték,
hibátlanul, hogy visszaidézzék
azt, aki csak magának állt háttal.

Cs. Nagy László

A Ratkó korszak gyerekeként láttam meg a világot, így "régenszületett" vagyok. Nagy László a becsületes nevem, ám mindenhol, ahol fénykép híján nem egyértelműen lehet beazonosítani, "Cs" szerepel a nevem előtt, utalva családunk kissé bonyolult múltjára. Valójában azért írok, mert szeretném megfejteni azt a varázslatot, amit a vers jelent, igaz, minden arra mutat, hogy a lehetetlennel próbálkozom. Bármit elmondhatnék magamról, az is csak szerény adalék volna mindabból, ami/aki vagyok, és amit nem mondanak el a verseim, azt talán nem is érdemes elmondani rólam.

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs. Nagy László

Tovább a kategóriában: « Faludyhoz Hajnali kirakat »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned