Dalszöveg

Ridegtartású, érintetlen szerelem,
kipróbáltam és csak házasságnak nevezem,
minél több közöttünk az együtt töltött idő,
annál kisebbre zsugorodik a Nagy- Nagy Ő.
Ridegtartású, vágytalan szerelem,
én nem akartam, hogy ez így legyen,
a monotónia megölte a vágyat,
nem veti meg többé az ágyat.
Nem, ez nem szerelem, hagyom csak, szemem vak,
képzeletem száguldhat és nagyon vad,
legjobb éveimet magam mögött tudva
várnék még valami vérpezsdítő újra.
Nem, ez nem szerelem, tengődök a mindennapokon,
elfogy az időm és tegnap lesz minden holnapom,
a hidegtől lúdbőrözik lelkem, a melegtől félek,
nem tudom, hogy milyen a nyugodt, boldog élet.
Megszoktam, hogy ez már csak így lehet,
evés közben hallgatni a híreket,
olyan ez itt, mint a menekülttábor,
benne vagyok és már én sem vagyok bátor.
Megijeszt minden, a csúszós, téli latyak,
jégfoltra lépve törtem el lábamat,
mégis megőrülök, hogy most már csak ennyi,
örömből a halálig nem történik semmi.

Utoljára frissítve:2018. október 29., hétfő 14:35
Boldog Mária

Feltöltés alatt...

Tovább a kategóriában: « szeplőtlenül Faludyhoz »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned