szeplőtelenül

tudtam a szeplőit az orrtövében
a fürkésző tekintetét
a félmosolyt
benne a nyílt várakozást
a szeme színét is a visszavonulás pillanatában
azt is hogy hiába akarnék nála megtörténni
és az okot

hogy nem voltam kíváncsi a történetére
fel sem ötlött bennem
létezhet az enyémen kívül másik is
hiszen akkor azok a szeplők velem estek meg
velem esett meg a nevetőráncok nélküli félmosoly
a zavarba ejtően nyílt várakozás
szemszíne a visszavonulás pillanatában

és az is hogy nem voltam képes nála megtörténni
kellett némi távolság
hogy belekezdhessek a saját történetembe
és ezzel végre rákérdezhetek az övére
nem ért váratlanul de lesújtott
a válasz
már másé a szerep

azt viszont egyikünk sem sejtette
hogy minden látszat ellenére
mégis megtörténtünk egymásnak
úgy váltunk szót
és ezen meg sem lepődünk
hogy azóta is mindketten a másik szövegét mondtuk
ebben az évtizedekkel később leszakadt találkozásban

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 19:57
Bátai Tibor

BÁTAI TIBOR
1951-ben születtem, Budapesten. Feleségemmel tavaly ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat, három fiunktól eddig öt unokával büszkélkedhetünk. 2006 végén a Határon Túli Magyarok Hivatala Sajtófőosztályának éléről az intézménynek a Miniszterelnöki Hivatalba történt beolvasztása folytán „prémium évek állományba”, azaz egyfajta előnyugdíjba kerültem, 2011 óta pedig teljes jogú nyugdíjas vagyok.
1969-ben, még gimnazistaként írtam az első szét nem tépett versszerű sorokat, és 1974-ben Vasy Gézának köszönhetően már megjelenés előtt álltam egy folyóirat irodalmi mellékletében. A szerkesztőségi cenzor azonban több opuszomat kifejezetten rendszerellenesnek minősítette, így „letiltottak”. Ez annyira megviselt, hogy ’88/89-ig gyakorlatilag egy árva sort sem írtam. Akkor azonban kiderült, hogy mégsem sikerült kigyógyulnom az írásból.
Eddig két nyomtatott kötetem jelent meg, az első 1996-ban, az Auktornál, Égtájak merőlegesén, a második 1998-ban, a Codex Printnél, A gyújtópont tökélye címmel.
Az internetes irodalmi oldalak közül rendszeresen publikálok a Héttoronyban, az ARTpresszóban, az alkoTÓházban, a Dokkon, a dunapARTon, a Lenolaj kulturális online műhelyben, a Tanítványi Láncolat irodalmi műhelyben, a Comitatus és a Kurázsi folyóiratban, valamint a Kupéban és a Holdkatlanban.
2012 novemberében Stációk, valamint Palackposta címmel, Pethes Mária, illetve Szokolay Zoltán előszavával két elektronikus kötetem látott napvilágot az E-book Könyvház és Kiadó gondozásában. Platónról, több ülésben című versciklusom néhány darabja megjelent a Stádium folyóirat 2013. évi számaiban. A Héttorony szerkesztőségének döntése alapján líra kategóriában 2014 augusztusban én vehettem át az internetes irodalmi magazint alapító Verő Lászlóról elnevezett, évente kiosztott díjat. A Búvópatak idei júniusi és júliusi számaiban szintén megjelent két írásom. Az elmúlt években több mint húsz versem került fel szerb fordításban is a Szabadkán élő Fehér Illés Ezüst híd – Srebrni most címmel működtetett kétnyelvű műfordítói blogjára.
2018 áprilisában elnyertem az A Hetedik szerkesztőségének elismerő oklevelét a 2018. évi József Attila Vers-Dal Fesztiválra küldött verseim kiemelkedő színvonaláért.

Legfrissebbek a szerzőtől: Bátai Tibor

Tovább a kategóriában: « változatok vadászatra Dalszöveg »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned