A halál fekete libegőjén

Nézem a teret, a hintát,
anyám szívének meghasadását,
a hófehér krizantémokat arca helyén,
ahogy elszállnak álmaink
a semmi ezüstködén.
Fodros ruhás angyalok hívnak,
gyere...
Milyen hatalmas a halál játszótere,
s míg térdei közül el nem enged 
az utolsó törvény,
csak ringatózunk fekete libegőjén,
anyám és én.

Utoljára frissítve:2016. április 24., vasárnap 21:05
Zajácz Edina

1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni.
2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikáltam verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes.
Írásaim rendszeresen megjelennek a Kislant. c. irodalmi folyóiratban, és helyet kapnak
több irodalmi oldalon, megtisztelő számomra, hogy a Litera-Túra Irodalmi, Művészeti és Kulturális Magazin Vers első kézből c. rovatában is folyamatosan megjelenhetnek verseim, de a kedves versszerető érdeklődő, bármikor olvashatja alkotásaimat a Héttorony online irodalmi magazin oldalán.
Igyekeztem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé.
Előkészületben van Csöndmadár c. első kötetem, és remélem, hogy még fogják újabbak követni.
Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.

Tovább a kategóriában: « Szomj Éjjeli lepke »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned