Madárhangon

Vadászkastély.
A kertkapu zárva.
Az őr keresztrejtvényt fejtve várja,
hogy csöngessen már valaki végre,
kit beenged s leültet egy székre,
kivel beszélgethet is talán egy kicsit
addig míg odafent egy nővér majd kinyit
egy ablakot,
s lekiált: „Hé, mondd, sokan vannak ott?
Kezdődik a látogatás, gyorsan,
küldd fel őket, egymás után sorban,
de ne egyszerre, Ferikém, kedves,
nyitva már az elsőn a százkettes!”

És nyílik a kapu.
Engednek. Belépek.
Lárvaszerű arcok
itt-ott:
dermedt képek.
Márványlépcső.
Visszhang.
Csendesek a termek.
Itt az időspirál
Átfordul, megdermed.

A százkettes...
(Sóhaj).
Dideregve látom,
ahogy ül mereven a rácsos vaságyon.
Ráncos arc.
(Fáj a csend).
Kihúnyt szemekben kékség.
Beszélnék, de elnémít a kétség.
Mosolyog.
(Mit nézhet mögöttem?
Érti-e, hol van s én miért jöttem?)

Valaha madárhangon kacagott,
és dallal köszöntötte a napot,
turbékolt a nevetése : senki
azóta sem tudott így nevetni...

Sokáig azt hittem visszatérhet,
nem másolat ő, nem is kísértet,
furcsa lét, azt mondták jöjjek, hátha
ráismer rajtam a zöld kabátra,
hisz övé volt valamikor régen,
megismeri a hangom, a léptem,
így is lett,
(vánkosa fehérlett),
rámnézett és lepergett az élet,
visszafelé sodródva egy kába
rég elsüllyedt, újraszült világba,
gyógyszerek közt ülve bábu-testtel
felém nyúlt kiszáradt ág-kezekkel:
„Életem, a tanulás mondd, hogy megy?
Végülis az iskola, az mindegy,
mikor mész már végre férjhez, azt mondd,
senki sem akar öreg menyasszonyt!”

Azt mondta az orvos, hogy nem szabad
szólni, hogy a szívem majd megszakad,
nagyanyám már repdes az időben,
ifjú leányt lát a felnőtt nőben,
saját sorsát füstként, gomolyogva
ráfújva az üres mosolyokra,
s ha egy-egy arc néha beszivárog
megzavarva ezt a torz világot,
nem szabad az igazságra vágyva
javítgatni, mert úgyis hiába...

Távolodik. Teste, mint a kígyó:
rejtőzködő, önmagát szorító,
távolodik, átszáll időn-téren,
s eszembe jut, hogy valaha, régen,
mikor engem feszített a bánat
tündérmesékből szőtt nekem sálat,
örökkévaló volt minden játék,
bújócskázni hívott minden árnyék,
s nevetése tiszta dallamára
nőttem föl, csak a szépet látva...

Most az ág-kéz, meg a bárgyú mosoly.
Neki tán szabadság, nekem pokol.
Homályos az üvegfal közöttünk,
így kell egymástól hát elköszönnünk?

A ragaszkodásnak nincs alakja.
Csak testének az ágyhoz ragadva,
s hajának, a füléhez tapadva...

Rézsútosan hullva a falakra
az ablakból nyeszlett fény szivárog,
mixel több párhuzamos világot,
ő csak ül, a szája félig tátva,
ő csak néz, de mintha mást látna,
szemében üresség, halál, árnyék,
nincs többé az, kihez visszajárnék,
büntetés ez, hogy itt van, bezárva,
az elmúlással így szembeszállva
feleslegesen...
Börtöncella ez, s benne ő, árva.
Akárcsak én, ágya előtt állva.
Nemsoká elköltözik a mélybe,
kínok ütemére, a lágy éjbe,
érintés nélkül híg a szeretet,
mennék, de fogom az ág-kezeket.
(Zuhanunk együtt, a fal meredek,
fázom, bennem kristályos csend remeg...)

Aztán csak
megyek, lassanként leszáll az este.
Mondogatom halkan: „csak a teste”
van odabent, hervadásba halva,
lelke messze gurult, mint egy alma,
erős leszek, hajnal-szülte álom,
a léten túl újra megtalálom
azt ki volt.
Nem kell csoda, varázslat,
ragaszkodás kell, emlék, alázat.
Valahol vár. Nem tűnt el örökre...
Megnyugszom.
És nem vágyom most többre.

A. Túri Zsuzsa

Bemutatkozás : A.TÚRI ZSUZSA (1971.07.30)

Budapesten születtem. Mióta írni tudok, verselek, legtöbbször rímes formában. Kalandos életem leegyszerűsített, tömörített vallomásai ezek, melyekben ott vagyok én és az általam látott, átölelt Világmindenség. Az áhítat és az iszonyat, a boldogság és a halálfélelem. Életem, az Út a végső állomás felé csodákkal és csalódásokkal teli. Ezt szeretném megosztani azokkal, akik a verseket szeretik.

Önálló kötetek :

-           BEFEJEZETLEN SZIMFÓNIA (2015, Underground Kiadó)

-           BOSZORKÁNYTÜKÖR (2016, KUK Kiadó)

-           TŰZTÜNDÉRTÁNC (2017, KUK Kiadó)

Antológiák:

-          vagy 7-8  VERSELŐ ANTOLOGIÁBAN szerepeltem (Komàromi János kiadója,  Paks)

-          4 Szó-kincs antológiában (Aposztróf kiadó , Budapest)

-          3 Igéretek antológiában (Garbó kiadó , Budapest)

Az említett könyveken kívül több netes és nyomtatásban megjelenő folyóirattal is dolgozom, van, ahol állandó szerző vagyok (Pld. Kaláka Irodalmi Folyóirat, Irodalmi Epreskert, Litera-túra magazin, Montázs magazin, Nyírségi Gondolat, Nekünk nyolc, a zürichi Magyar Ház lapja, a GenfHun lapja stb).

A HETEDIK-nél és az ART’húr Művészeti Folyóiratnál szerkesztőként dolgozom. 2017 júniusában Art’húr díjat kaptam.

20 éves korom óta egy baleset következményeképpen Genfben élek.

Tovább a kategóriában: « Napfény és gúzs Vasárnap »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned