Én hittem

Én hittem a rakpart alsó kövén,
hogy ami ott elúszik előttem
a történelem fátylába merülten,
igaz; bár közhely: szinte törvény az
ma már, hogy mocsok, folt kenődik rá.
Mégis hittem, hogy igazság, eszme
évszázadok sodrásán kövesztve
megnőhet, s hajt, mint szökkenő virág.

Mert hittem, hogy emberi gondolat,
mely zavaros, bölcs s nagy, mint egy folyó,
ösztönt legyőzni képes. S most fogyó
reménnyel nézve a hullámokat
fecsegő felszínt hallok, elvtelen
s hiteltelen káoszt. Az összefogás
hajóvontája messze úszott már,
akár a hit tutaja lelkemen.

Haász Irén

Bemutatkozás

Haász Irén vagyok. 1954.-ben születtem, Budapesten. Nevelőszülőknél nevelkedtem. Sajátos életem során közgazdasági végzettséggel több szakmában és munkakörben próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Voltam vállalkozó és alkalmazott, vezető és beosztott, eltartó és eltartott. Három gyermek nevelése nyomta vállamat, olykor egymagamban, mivel második házasságban élek. 2008-ban súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam, a kezelés alatt írtam első regényemet figyelemelterelés ürügyén. Ifjúkori verseim elkallódtak már, az idő folyamán az élet más területeivel voltam kénytelen foglalkozni, de kis unokám születése óta ismét írok, és immár őrzöm rapszodikusan születő szerzeményeimet. 2010.-ben a Hajnal kikötői c. antológiában válogatás jelent meg gyermekverseimből, s a kiadó további működésre buzdított. Tagja vagyok több kulturális klubnak és portálnak, szerepelek antológiákban, kaptam néhány díjat is, köztük a 2015-ös Gödöllői Irodalmi Díj ezüstjét. Novellákat és második könyvemet írogatom, lustán, mert közben megátalkodottan verselek…

Tovább a kategóriában: « Szavak Enyészpont »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned