Időfaló patina

virág voltál…
szíven nyíló
illatoztál mellemen
mézcsókodnak cseppje éledt
szerelemmé nyelvemen

virág voltam…
szirmot bontó
tavaszt ringó ibolya
kéjes mámor - pőre testen
éhes ágyék sikolya

napom voltál…
vágyat szító
benned égtem évekig
megperzselve vártam arra
véred izzon - véremig

napod voltam…
fényed-fénye
égig érő mécsvilág
szerelmünkön mégis nyílt a
dermedt-fátylú jégvirág

verssé lettél…
fájó sóhaj…
dallamból szőtt szófonat
rút magányom fojtó csendjén
búsan ringó gondolat

versem lettél…
fájó sóhaj…
könnyes arcú éj ima
„szerelem” szón mélyre kúszó
időfaló patina

Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Maglódon születtem, jelenleg is ott élek.

2010 óta foglalkozom komolyabban versírással.

A 7torony és az ArsSok irodalmi portálon publikálok rendszeresen.

Az antológiák mellett, két önálló kötettel is rendelkezem.

Címük: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő.

Szeretem, ha egy versnek ritmusa, dallama van, és ha kötött versformát ölt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Negyven sor Lesen »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned