Tóparti látomás


Fehér fátyolos felhők vízbe temetnek kéket.
Elúszik csendben mélytinta varázslat.
A hajnallal kopaszodnak vékony karmú ágak.
Levelek vízre szállnak, messzire mendegélnek.

A tó csendes magányában réved.
Harmatos könnyben ébred a nádas.
Dankasirályok búgnak, nevetgélnek.
Fenn köröz az éhes madár had.

Majd lassan megtörik az égi képet,
Sötétre vált a sima tótükör.
Vízbe taposnak sárga-lábú gémek,
felettük a nap már tűz-arccal tündököl.

Béke szigete a part, sehol szemét, vagy irtás.
Magányos ladik lakja a nádast, gazdája nincs már rég,
Tiszta hűs levegőn selymes a tapintás,
Simogat egy fűz, mint jó szerető, ha én is fává válnék.

Utoljára frissítve:2017. december 13., szerda 14:58
Jóni Barna

Nevem:Jóni Barna 1961 jun.03-an születtem Kisvárdán.
 Gyermekkoromat nagy szeretetben töltöttem szüleimmel, testvéreimmel, egy nyírségi kis faluban, Nyírmadán.
A középiskola után,szinte azonnal Vácott kezdtem el dolgozni, itt  élek azóta, családot is itt alapítottam. Időközben elváltam, most kapcsolatban élek. Négy, mondhatnám-felnőtt gyerekem van: három lány, egy fiú. 
Az olvasás szenvedélye gyerekkorom óta kísér, mindent olvastam ami a kezembe került. Mesét, kalandregényt verseket, regényeket...ami  azóta is megmaradt, sajnos kevés időt tudok már ennek szentelni, ma már inkább, csak verseket.  
 Az írás "kényszere", kb.hat éve tart nálam- töretlenül. Több irodalmi portálon publikálok verseimből,talán szívesen, és szeretettel fogadják is.
 
 Jelentek meg már verseim antológiákban, válogatásokban, több helyen is.
Hobbim a kertészkedés, horgászat, természet. Remek kikapcsolódás, és gondolkodásra is kiválóan alkalmas .
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned