Az utazó
– Apámnak -

 

Álma volt oly sok ódon város, új megapoliszok,
csillogó vitrinek, korhadt bárkák, sóette kikötők,
szétpattagzó sivatagok, a rengeteg ázsiai hegy,
és hogy Párizs térképét húsz éve miért bújom,
mert azt ígérte: " Egyszer ott élünk majd,
most tanuld még:le tréno - szánkó;
mon pere - apám; ma maison - otthonom. "
Neki indulni kell, hiszen várják... most épp
cukros tetejű üveghegyek, utána
barlangok, ahol lágy torkú, kifent homály van......de jaj,
még a tág levendulamezők is ott lengenek......
és valahol egy, még fel nem épített ház is, kerttel...
ott leszünk majd igazán boldogok!
csak legyen idő megtalálni... gerleszóra kelünk majd,
citromfű átlátszó árnya ring sárga ablakon.
" Elég! Legyen idő! Most aludni kell. Nemsokára megjövök. "
- Felnőttem és már a Hold is kémlel napcserzett bőrömön.
Várom őt, de nem érkezik,
a titkos meséket elirigyelte egy messzi táj,
hajamban ragyognak már örökölt, őrült délkörök,
utamba ne állj...

Utoljára frissítve:2018. január 02., kedd 14:32
Markovics Anita

Pécsett születtem, itt élek jelenleg is.
Informatikus, grafikus, francia nyelvtanár és szakfordító vagyok, e mellett még fotózással és újságírással foglalkozom.
Megjártam több helyen az irodalmi és informatikai szerkesztő pozíciót. Jelenleg egy országos zenei honlap számára írok cikkeket és koncerteket fotózok.
Tinédzser korom óta foglalkozom szépirodalommal. Kezdetben főként a vers körül forgott az érdeklődésem, manapság a próza felé is kacsintgatok: novellák és mesék is születnek tollam alól. 
A saját utamat járom minden téren, ahogyan versben is: erős képi világgal rendelkező, érzékeny, egyéni hangvételű versek jellemzőek rám, ezekkel igyekszem a kortárs nőirodalmat erősíteni.

Tovább a kategóriában: « Alakváltó Nyugtalanít »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned