- Írta: Kolumbán Jenő
- Kategória: Versek
- Megjelent: 521 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Új álmot
Mosdatlan lelkemet
könnyekben fürösztöm,
hullámzó kedvemet
én sohasem őrzöm.
Taposok magamon,
és ha kell, hát máson.
Megyek az utamon
hogy a sorsom lásson.
Nem kell a kegyelem!
Elveszett szerelem.
Letettem fegyverem.
Sebem majd elnyerem.
Szögek, és vas láncok…
Felizzított fogók.
Rajtam járnak táncot
dühös álmodozók.
Emelem fejemet
tetszik, ha nem, élek.
Létezni rettenet
új álmot remélek.
Utoljára frissítve:2017. december 05., kedd 19:51

Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Kolumbán Jenő
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned