Új álmot

 

Mosdatlan lelkemet
könnyekben fürösztöm,
hullámzó kedvemet
én sohasem őrzöm.

Taposok magamon,
és ha kell, hát máson.
Megyek az utamon
hogy a sorsom lásson.

Nem kell a kegyelem!
Elveszett szerelem.
Letettem fegyverem.
Sebem majd elnyerem.

Szögek, és vas láncok…
Felizzított fogók.
Rajtam járnak táncot
dühös álmodozók.

Emelem fejemet
tetszik, ha nem, élek.
Létezni rettenet
új álmot remélek.

Utoljára frissítve:2017. december 05., kedd 19:51
Kolumbán Jenő

Kolumbán Jenő

Szül: Miskolc  1950.08.16.

Tel:70/2776353

Legfrissebbek a szerzőtől: Kolumbán Jenő

Tovább a kategóriában: « Szerethető álmok Alakváltó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned