- Írta: Gyöngyös Imre
- Kategória: Versek
- Megjelent: 692 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Petőfiről
„Burját keletre!” – reccsent az ukáz:
Császári szemben villantott mosolyt,
S mert Aradon sem volt megalkuvás,
Sok jó magyar pecsételt sorsa volt.
Honnan tudnánk, hogy kétezernyi nap
Burját létben mi gyötrelmet igért:
A száműzöttség miből mennyit ad,
Gyűlölt gyönyört vagy kín-keservet ért?
A mindent fedő, mély, opál homály
Emésztőjébe hulló szellemet
Új nyelve várja, prüszkölt borzadály
Öblíti nyelvét magyar vers helyett,
Mely ezután már csak hervadva hull:
Szükség-parancsra tanult oroszul!
Szűk, sűrű ködben lassan elenyész
Szózat, Himnusz, Szabadságharc, Haza.
Gyöngyös Imre
Gyöngyös Imre költő, műfordító, publicista, irodalomkutató biografiája:
Született 1932 decemberében, iskoláit Tolnán, Pécsett és Budapesten végezte a pedagógiai főiskolán.
Első verseit Szekszárdon adták ki a negyvenes évek végén. Ifjúsági válogatott úszókerettag volt 1956-ban Ausztriába menekült, mert a Tolna- és Baranya megyei Forradalmi Tanácsok követeléseit vitte Győrbe A letartóztatás elöl menekült ki Új Zealandba.
Verseit először a Nemzetőr, majd később a Wellingtoni Magyar Szó közölte. A kaliforniai Magyarok Vasárnapjának volt társszerkesztője.
Ma a ferrerai Osservatorio Letterario egyik levelező munkatársa.Az Író Kilencek tagja Könyve:
Válogatott versei a Magyar Szó Kiadó kiadásában jelent meg 2002-ben Wellingtonban