Sajgó sorok között
(ars poetica)

 

Meghalni sajgó sorok között,
csak mi tudunk és senki más.
Ha feltépi végzetünk a szó,
nem létezik többé megalkuvás.

Fellobog bennünk az estek meséje,
a gyermekévek már nem látszanak.
Mégis, új hiteket vésnek kőbe
a lelkünkben tolakvó szép szavak.

Mi hajdan apró volt, jelentéktelen,
a papíron lesz lángolva óriás.
Vajúdva születik hamvainkból
minden igének szánt tollvonás.

Mi sajgó sorok között halunk
és velük száll belőlünk a lélek.
Hitünk ha törik is néhanap,
újjáélednek a fásult remények.

Mert lelkünk ég a sorok között
és felfénylik e szegényes templom.
Nekünk a végtelen játszik zenét
s mi kondulunk minden harangon.

Cs. Nagy László

A Ratkó korszak gyerekeként láttam meg a világot, így "régenszületett" vagyok. Nagy László a becsületes nevem, ám mindenhol, ahol fénykép híján nem egyértelműen lehet beazonosítani, "Cs" szerepel a nevem előtt, utalva családunk kissé bonyolult múltjára. Valójában azért írok, mert szeretném megfejteni azt a varázslatot, amit a vers jelent, igaz, minden arra mutat, hogy a lehetetlennel próbálkozom. Bármit elmondhatnék magamról, az is csak szerény adalék volna mindabból, ami/aki vagyok, és amit nem mondanak el a verseim, azt talán nem is érdemes elmondani rólam.

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs. Nagy László

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned