- Írta: Végh Gyula
- Kategória: Versek
- Megjelent: 965 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
JELENLÉT
Felmerülő és megzabolázhatatlan
habjai közt az Ipolynak ott van a fa.
Most már mozdul az árral,bár hajdan
nézte csak azt,még lábai áztak.
Itt vagyok én is most,része a tájnak.
Hódolatommal adózom s lüktet a csönd.
Itt emberek jönnek mennek és mégsem
látnak.Velem történt ez meg.
Ott van az úton az árnyék s már
körberajongják,űzik a fények.
Indulok én is utánuk s már
érzem,hogy átölel Ő és élek.
Itt vagyok.....
Utoljára frissítve:2016. április 24., vasárnap 21:18
Kapcsolódó elemek
Legfrissebbek a szerzőtől: Végh Gyula
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned