Jelenlét

JELENLÉT

Felmerülő és megzabolázhatatlan
habjai közt az Ipolynak ott van a fa.
Most már mozdul az árral,bár hajdan
nézte csak azt,még lábai áztak.

Itt vagyok én is most,része a tájnak.
Hódolatommal adózom s lüktet a csönd.
Itt emberek jönnek mennek és mégsem
látnak.Velem történt ez meg.

Ott van az úton az árnyék s már
körberajongják,űzik a fények.
Indulok én is utánuk s már
érzem,hogy átölel Ő és élek.

Itt vagyok.....

https://www.youtube.com/watch?v=EMkxV2S7yjM

Utoljára frissítve:2016. április 24., vasárnap 21:18

Legfrissebbek a szerzőtől: Végh Gyula

Tovább a kategóriában: « Búcsúcédula Asszonysors »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned