Vakság

A hídon álltunk, s a víz csillogott,
fecsegett, mintha verset költene,
szemed zúgó haboktól fényt lopott,
már nem fért ennél több napfény bele.

Még az ég is más színűnek látta,
felhőkbe süllyedt el a lábnyoma,
a pillanat, válladon kivárta,
míg megvakulva nézek máshova.

Cs. Nagy László

A Ratkó korszak gyerekeként láttam meg a világot, így "régenszületett" vagyok. Nagy László a becsületes nevem, ám mindenhol, ahol fénykép híján nem egyértelműen lehet beazonosítani, "Cs" szerepel a nevem előtt, utalva családunk kissé bonyolult múltjára. Valójában azért írok, mert szeretném megfejteni azt a varázslatot, amit a vers jelent, igaz, minden arra mutat, hogy a lehetetlennel próbálkozom. Bármit elmondhatnék magamról, az is csak szerény adalék volna mindabból, ami/aki vagyok, és amit nem mondanak el a verseim, azt talán nem is érdemes elmondani rólam.

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs. Nagy László

Tovább a kategóriában: « Faludíhoz Pontos alkonyat közben »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned