Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 583

Vakság

A hídon álltunk, s a víz csillogott,
fecsegett, mintha verset költene,
szemed zúgó haboktól fényt lopott,
már nem fért ennél több napfény bele.

Még az ég is más színűnek látta,
felhőkbe süllyedt el a lábnyoma,
a pillanat, válladon kivárta,
míg megvakulva nézek máshova.

Tovább a kategóriában: « Faludíhoz Pontos alkonyat közben »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned