Vakság

A hídon álltunk, s a víz csillogott,
fecsegett, mintha verset költene,
szemed zúgó haboktól fényt lopott,
már nem fért ennél több napfény bele.

Még az ég is más színűnek látta,
felhőkbe süllyedt el a lábnyoma,
a pillanat, válladon kivárta,
míg megvakulva nézek máshova.

Utoljára frissítve:2018. október 29., hétfő 15:11
Cs. Nagy László

Feltöltés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs. Nagy László

Tovább a kategóriában: « Faludyhoz Pontos alkonyat közben »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned