Karácsony esti monológ

Öltöztess engem fenyőd melegébe
Csodát teremtő fényes két kezeddel
Kápráztass el mint gyermekéveimben
Megváltást szóró szép ígéreteddel

És ne hagyd, hogy csak ígéret maradjon
Mert akarom, hogy újra higgyek benned
Ajándék volt e kurta földi létem;
Gyermekké kell ma este újra lenned.

Kisdeddé kell ma este újra válnod
Hogy ringathasson kedvére a lélek
Jelenvalóddal hozz bizonyosságot
Mert kinn a tél, és zord szavától félek.

Utoljára frissítve:2017. december 23., szombat 15:34
Kapui Ágota

Sepsiszentgyörgyön születtem, ott jártam iskolába, 1974-ben érettségiztem a Székely Mikó Kollégiumban, akkori nevén az 1. sz. Líceumban. A kolozsvári Babeş - Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán szereztem magyar-francia szakos tanári diplomát 1979-ben. Egyetemi éveim alatt több versem is megjelent az akkori vezető kulturális folyóiratokban, irodalmi lapokban, antológiában. Egy felfele ívelő, ígéretes pálya elején álltam, de az államvizsga után hirtelen a sepsiszentgyörgyi kapcsolószekrénygyár rideg valóságában találtam magam, műszaki fordítóként. A nyolcvanas évek derekán két kötetemet is befogadta a bukaresti Kriterion könyvkiadó (egyik gyerekverses kötet lett volna), azzal az ígérettel, hogy nemsokára napvilágot látnak. Ezekben az esztendőkben elég sok elutasítást kaptam a szerkesztőségekből, olyan emberektől, akik ismerték a képességeimet, és korábban szívesen publikálták a verseimet. Volt, aki azt is elárulta, hogy nem magától, hanem felsőbb nyomásra hozta meg ezt a döntést. Tudom, nem én voltam az egyedüli, lehet, hogy másokat még keményebb eszközökkel próbálták rábírni a hallgatásra, vagy elvei megváltoztatására. A diktatúra ezen éveinek beszűkült világa, a hétköznapok szürkesége, a megélhetési gondok és magánéleti problémák időszaka nem kedvezett az önmegvalósításnak, így engem és családomat is magával sodort a kitelepedési hullám, a hirtelen megnyíló menekülési lehetőség. 1988 áprilisában férjemmel és fiammal átléptük a határt és egy Budapest melletti kisvárosban, Dabason telepedtünk le és kezdtünk új életet. A Kriterion közben felmondta a szerződésünket, mondván, hogy hazaárulóvá váltam. Az áttelepüléssel és a megváltozott életkörülményekkel egy időben kiapadt amúgy is vékonyka költői vénám, és 25 éven keresztül egyáltalán nem írtam veret, majd 2007-körül ez az írásképtelenség váratlanul feloldódott bennem, és újra születtek versek.

Tizenöt évig voltam a dabasi gimnázium tanára, majd 2002-től pályát módosítottam és az önkormányzat kabinetiroda-vezetőjeként kulturális feladatokkal, rendezvényszervezéssel, kiadvány- és újságszerkesztéssel foglalkoztam és foglalkozom ma is. Tavaly érlelődött meg bennem a szándék, hogy megjelentessem a kötetemet, ebben régi barátom, Kaiser László maximálisan támogatott, és ő maga szerkesztette meg A másik oldalt. Így váltam hatvanévesen elsőkönyves költővé.

Kapui Ágota

Legfrissebbek a szerzőtől: Kapui Ágota

Tovább a kategóriában: « Foetus Ősz »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned