Téli este
2011. október 16.

Téli este. A hó csikorog a talpam alatt, ahogy lépkedek.
Most nem zavar a szívben dúló vad vihar, sem a förgeteg.
Az ablakokból Karácsony fénye és az ének az égbe száll,
de jól tudom, hogy a pokol kínja ma éjjel ismét rám talál.
Én mindig tudtam, hogy másik létet szerettem volna, mint adatott,
de lemondtam róla, mert attól féltem, nem látok színes holnapot.
Azt is tudom, hogy sok olyan ember él, aki cserélne boldogan,
én meg csak évek óta nézem, ahogyan életem elrohan.
Vége az évnek. Az újabbaktól nem várok már nagy csodát,
de titkon remélem, mégis megélem újra létem mámorát.

Utoljára frissítve:2017. december 08., péntek 10:59
Fábián József

1957-ben születtem. Geológus és informatikus vagyok, első szakmámban egy évtizedet, a másodikban már több mint kettőt dolgoztam. 5 gyermekem van.

Verseket 2010. tavasza óta írok, elsősorban saját érzelmeim, gondolataim kifejezésére. Hiszem, hogy az (írott) emberi beszéd legszervezettebb, legtömörebb, azaz az információt legsűrítettebb formában átadni képes fajtája a líra.
Saját kötetem nincsen, verseim irodalmi portálokon, illetve egy-két alkalmi antológiában jelentek meg.

Azt tartom, hogy ahhoz, hogy igazán jó, mások számára is érthető, élvezhető verset tudjon alkotni valaki - hacsak nem valódi zseni -nem szabad figyelmen kívül hagynia a költőelődök munkáját és teljesítményeit, csak azokra építve lehet tovább lépni. Sőt: megtagadni is csak azt lehet, amit az ember alaposan ismer. Ma a költőnek sokkal nagyobb tudásra (költészeti ismeretre) van szüksége, mint pár száz évvel ezelőtt, és akkor a tehetségről még nem is szóltam. A tehetség és a munka a költészetben is együtt kell, hogy járjon.
2011. óta veszek részt különféle internetes irodalmi fórumok munkájában részben versíróként, majd előbb-utóbb véleményezőként, illetve kritikusként. Több különböző versíró műhelynek voltam résztvevője hosszabb ideig, vagy egy-egy alkalommal, és jelenleg is részt veszek egy műhely munkájában. Irodalmi kritikát nem tanultam, csak önképző módon, saját ízlésemet követve fejlődött ki véleményalkotó vénám. Zavar a versekben a formátlanság, zavar, ha nem szabatos az irodalmi szöveg kifejezésmódja.

Tovább a kategóriában: « karácsonykor Hargitai Advent »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned