Elment

Denevérszárnyú gondolatok cikáznak
a füstkarikák s a kávéillat fölött.
Ólomszagú újságok betűi közé
dermedt, halálos csend költözött.

A szellő is... Tétován megállt aznap,
a vonatfütty valahol messze már hallgatott.
Rikkancs kiabált nyújtott-hangosan,
s a gangon kitártak minden ablakot.

Lelkek dermedtek rímes magányba,
a tinta pacát zokogva papírra cseppen,
egy gyerek karikát hajt a macskakövön,
a fákon fájó némaság, madár se rebben.

A nyomdagépek ólmos foltokat sírtak
a papírra, könnyük örök nyomot hagyott.
A szedőkeretben némán sorakoztak a betűk,
József Attila: halott!

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 14:37
Cs. Nagy László

Feltöltés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs. Nagy László

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned