Logo
Nyomtatás

A város szélén

Hajszálerekkel átszőve a város,
betontestében ember-vér kering,
álmosan szuszog a csatornák rácsos
foga közt a gőz, és egekbe ring.

A régi tűzfalak bőre ráncos,
cirádái közt golyónyi sebhelyek,
a kéményekből mint puha vánkos
dagad a füst, csontos ágak közt lebeg.

A park füvére lecsepeg az árnyék,
és padhoz simul mit belevéstek,
kis sétaútra épp pislogva ráég
a holdfény, mint libbenő kísértet.

A bokrokon lóg az est dohos szaga,
a villamossín nedvesen ragyog.
Toporog türelmetlen az éjszaka,
és elindul a házak közt gyalog.

 

© A Hetedik, minden jog fenntartva.