Barátság


Félek.
Mióta bejöttek szobámba melegedni a fák,
szűkösen vagyunk.
Bizalmatlanul pislogtak rám: vajon miféle
szerzet lehetek én?
Minek ez a sok láb, kéz, miért a csillogó
szemek és hogyhogy nem zöld a hajam?
Megkóstolták a vacsorámat és fanyalogtak,
belelapoztak könyveimbe és megsajnáltak.
Ágyamtól görcs állt derekukba, és
a postás motorja halálra ijesztette őket.
Azért Mozartot megszerették. Hazajövet
vidám fuvolaszó fogadott minden délután.
Rügyfakadásig megbarátkoztunk.
Ma reggel megjelent a favágó,
és köszönés helyett kivágott
múltamból egy kedves darabot.
A fák összeborultak.

Turczi István

TURCZI ISTVÁN

író, műfordító, szerkesztő

József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő és művelődésszervező, irodalomtudós és egyetemi oktató. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjének kitüntetettje. Turczi István az 1980-as évektől kezdve folyamatosan publikál, napjaink irodalmi életének talán egyik legjelentősebb és legsokszínűbb alkotója; verseskötetei, regényei, műfordításai és drámai művei folyamatosan jelennek meg itthon és külföldön. A maga nemében egyedülálló Parnasszus költészeti folyóirat és verskiadó alapító főszerkesztőjeként feladatának tartja a magyar költészet szolgálatát, az ifjú tehetségek felkutatását és publikációs lehetőséghez juttatását. Alkotói tevékenysége mellett az elmúlt két évtized egyik legaktívabb irodalomszervezője; a Magyar PEN Club főtitkára, a Magyar Írószövetség Költői szakosztályának háromszor újraválasztott elnöke, a Költők Világkongresszusa alelnöke. Tagja továbbá itthon a Szépírók Társaságának és a MÚOSZ-nak, külföldön a norvég Irodalmi Akadémiának és az Európai Költészeti Akadémiának.

Legfrissebbek a szerzőtől: Turczi István

Tovább a kategóriában: « Bálnahangok égbolt »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned