Rozsda

Szemközépre fúj a szél most,
szemed közt parttalan szakasz.
A sóhaj is kócos, vándorol
a sok szál, szálló madarak.

Nap szemébe fújod bosszú
rágta-égette fa füstjét.
Kérgét kettéharapod, úgy,
ahogy ő azt veled tenné.

Szemközépre fúj a szél most,
füstös a parttalan szakasz.
Egymásba akadt horgonyok,
a rozsdás szárnyú madarak.

Nap szemébe fújod bosszúd
zálogát - csípős könnyét
szél törli le. Szemedbe nyúl,
„sós a pupillád” – mondja és

kettévágja kígyó nyelvét,
porba göngyölt a húsa.
Sziszeg a szél, sziszeg és fél,
szemébe nézett – megmarta.

Utoljára frissítve:2017. november 02., csütörtök 19:52
Szabó Fanni

Életrajz:
1999-ben születtem Dombóváron. Tamásiban éltem 2017 augusztusáig, itt végeztem az általános iskolai tanulmányaimat, gimnáziumi éveimet pedig Siófokon töltöttem, majd ezek után Budapestre költöztem. Jelenleg az ELTE Bölcsészettudományi Karának néprajz szakán tanulok.

Legfrissebbek a szerzőtől: Szabó Fanni

Tovább a kategóriában: « Szintézis Teremtéstörténet »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned