Imolák a szélben

Ha szél leszek, hárfám a vadon lesz,
rajta játszom a csendes hallgatást,
elűzöm a könyörtelen sok neszt,
felolvasztom a jeges áradást,

megtagadom az orkánt, a vihart,
a magánybazárt könyöradományt,
s ha tél után az új tavasz kihajt,
kelyhedbe szórom az ambróziát,

hitet vetek, s míg vele takarlak,
szirmokat szórok, égi illatot,
s mint a tűz a fát, magamhoz ragadlak,
így leszel rabom, így leszek rabod.

Magasba törünk, mint a jegenyék,
imolák őrzik lelkünk kék egét.

Utoljára frissítve:2017. november 07., kedd 20:31
Reitinger Jolán

Reitinger Jolán

1952-ben születtem Budapesten. Kőbányai Szávai utcai általános iskolába jártam, majd az I.László, mai néven Szent László Gimnázium francia-spanyol tagozatán érettségiztem. Édesapám korai halála miatt továbbtanulási lehetőségem nem lehetett, dolgozni kellett mennem érettségi után. Kiegészítő szakként közgazdaságtant tanultam. Ebben a szakmában dolgoztam 33 évet.
Férjhez mentem, két leány gyermekem született, Ágnes és Viktória.
Három unokám van, szüleik, és az én büszkeségeim is.
Életemben volt egy törés, ami versírásra késztetett. Szárnypróbálgatásaimat bölcsészszakon végzett lányom egyik barátja nyesegette, és biztatott, hogy folytassam, bár most már tudom, hogy azok versek nemigen voltak versnek nevezhetők, de próbálkoztam, csiszolódtam, és egyre inkább a magam számára is tetszetősebb versek születtek.
Az írás fontos szerepet játszott, játszik az életemben, néha csupán szórakoztat, néha elvisz a maga varázslatos világába.
Az élet sokszor mélységekbe taszítja az embert, de mindig van, ami felemeli.
A hit adott erőt mindig, hogy felálljak.

Mottóm: verseimet az élet írja, én csak lejegyzem.

Legfrissebbek a szerzőtől: Reitinger Jolán

Tovább a kategóriában: « Legyél ma hűvös Axiómák »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned