Jambusos évszakok

Tavasz…
...ahogy riant a téli jég,
tavaszt remélt a büszkeség.
A fák hegyén remény fakadt,
fehérruhás- virágmalaszt.
Esőt remél a földkabát,
cirógató, anyásdadát.
Pacsirta száll, imát csacsog,
kacér a fény, csodát ragyog.

Nyár…
...ahogy futott a nyár felém,
madár dalolt az ág hegyén.
A rózsa szirma szétterült,
kacér levéllel elrepült.
A kerti tóra fény szitált,
alélt a dél, esőt zihált.
S a búza sárga lábnyomán -
megült a csend a száz csodán...

Ősz…
...amint az ősz ma átkarolt,
fülembe mélabút dalolt,
ezüst szitája rét felett-
ledér kamilla csókja lett,
nevetve rázta kóc haját,
Napot takart a kis galád.
...az ősz ma érzem itt rekedt,
a csend megült a domb felett.

Tél…
...amint a tél kezét fogom,
vacogni jaj, van ám okom.
Fehér a lépte, jéghideg,
fagyos-halála rám sziszeg,
s a dér ölelte szemfedél-
tavaszt, reményt, ma nem mesél.
Mogorva, szürke most e tél,
lefejtve nézd, a csipkeszél...

Vaskó Ági

Önéletrajz

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem.

Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.

Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.

Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg.

Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba.

Könyveim címei:

  • Hajnalfényű gondolat,
  • Illanó idő,
  • Csendből fakadt.

Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.

A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Ez a mintha-karácsony! Ősz-igék »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned