Évszakok /ősz/

Kertek alján már az ősz csatangol,
tolvaj lépte surran hangtalan,
harmatkönnyet csen a pirkadattól,
érett ajka néma, s daltalan.

Nyurga fákon remegnek a lombok,
nyári bársony bimbókon dülöng,
ég kékjén a felhők tépett rongyok,
csöppnyi szellő sértetten dühöng.

Fohászt ásít öreg templom tornya,
fényre vágyik ma az imaszék.
Nem zajong most lelkemben tivornya:
Jöjjetek hát emlékek, mesék.

Kertek alján már az ősz csatangol,
deres fűre álmok omlanak,
még a lelkem régmúltban barangol,
jövőt remél, s megbújik a mag.

Vaskó Ági

Vaskó Ági vagyok. Maglódon születtem, jelenleg is ott élek.

2010 óta foglalkozom komolyabban versírással.

A 7torony és az ArsSok irodalmi portálon publikálok rendszeresen.

Az antológiák mellett, két önálló kötettel is rendelkezem.

Címük: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő.

Szeretem, ha egy versnek ritmusa, dallama van, és ha kötött versformát ölt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « ellentmondás Zsebre tett kézzel »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned