Útravaló

hiába adsz hidanként új nevet a folyónak
vize halai változatlanok
azonban megeshet a túl sok hídtól
már nem látszik a folyó
akkor te elképzeled a vizet halakat
ettől boldognak érzed magad
és nem gondolsz arra hogy
nem maradt esélyed korsód
megmeríteni és nem tudsz halászni sem

*
mikor beszántottad a sok mutáns hasonlatot
mit látsz mi maradt százból alig tíz sor
ezeket ültesd el és várj amíg gyökeret eresztenek
majd szárat levelet nevelnek és fölszívnak téged
így része leszel a virágnak
és mikor magvakat hoz azokban már ott leszel te is

*
hasznosak a tépőzáras gondolatok
mert sokszor nyithatók-csukhatók
mindig legyen nálad elegendő ihlettabletta
(tartalék is kell) és önbizalom-járókeret
az apróbb versikékhez pedig gólyaláb
célszerű a fejben hordható mellébeszélő
komoly segítségedre lesz mikor szép
tiszta rajz helyett csupán satírozol

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Én(ek) Lelkemet átkoznád »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned