ÉN(ek)

csupán megszokásból törődök velem
eljövök hozzám itatom etetem
s ha beomlott kiásom a romok alól

viszem hozom az emlékeket vetítek
megkeresem ami szerinte nincs meg
életben tartom pedig élhetetlen

fárasztó állandóan figyelni rá
hogy ne csináljon valami hülyeséget
mert hiába röppentek el az évek

hajlamos kamasznak gondolni magát
juventus ventus kiáltja és nekivág
akár a tengernek is bár nem tud úszni

többször gondoltam rá hogy cserbenhagyom
vártam mikor érkezik meg az alkalom
és mikor megjött mégis maradtam

talán kötelességtudat talán sajnálat
fogott itt de már végig vele leszek
és itatom etetem kiásom amíg még lehet

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned