Balatoni nádasban

Bánatomat a nádasba vittem,
vigaszt ad nekem, szentül hittem.
Sírtam, a nádas kérve sóhajtott,
ne pengessem e keserű lantot.

Kinyílt fenn az ég s a felhőrésből
örömet egy napsugár felém lőtt.
Fejemre hullt a fény, simogatta hajam,
panaszaim miatt elszégyelltem magam.

Utoljára frissítve:2017. november 05., vasárnap 17:26
Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.
Tovább a kategóriában: « Jövőm emlékei Cseppsörét »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned