Láthatatlan lettem

Tavasznak reszkető pirosába bújnék,
bár ősz vagyok nagyon, szürke-fehér halmaz.
Szép szívem színében vitathatatlanul ég
a vágy, ami még zuhog, titokban hatalmas.

De láthatatlan lettem, elfogytam, elvesztem
lángoló szeműek csóktervei elől.
S mintha nem is lennék a holnapba szerelmes,
keresztem a nagy éggel bús fejemre dől.

Utoljára frissítve:2017. november 10., péntek 19:13
Kasza Béla

Nagyon fiatalon születtem, s bár közel voltam a korai felnőtté váláshoz, ez a folyamat több évtized után sem fejeződött még be.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kasza Béla

Tovább a kategóriában: « Őszi lány Jövőm emlékei »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned