lakkcipő
(verciklus)

illendőképpen a lakkcipőről

helyesen tetszett felismerni
a szerkesztő úrnak
ott a mélyföldszinten
hogy a lakkcipő ciklus
a lakkcipőről szól
és hogy ottan
egyszerűen minden a lakkcipő
főként a fekete lakkcipő

hisz tudja szerkesztő úr
csokornyakkendő fekete lakkcipő
vagy vékonytalpú fűzős fekete cipő
így illik kulturáltan megjelenni
és ha a szmokinghoz
nem tetszik viselni mellényt
akkor a csokornyakkendő kötelező
kísérője a spanyolöv
meg a spanyolcsizma

meg kell még említenem a zsakettet
amit le lehet enni krokettel
fél-ünnepélyes viselet
esküdözhetünk benne
például esküvőkön
legyen hajtókával ellátott antracit
vagy ezüstszürke

fekete-fehér csíkos vagy egyszínű
fekete nadrággal egészül ki
és a nadrágot is le lehet enni
rá lehet önteni a vörösbort
az unikumot vagy a sört ízlés szerint
szót és leöntést érdemel még
a gyöngyszürke mellény
a bőrkesztyű melynek színe hozzája illik

az ezüstszürke nyakkendőt
leönteni már kissé nehezebb
de úriember megoldja az ilyesmit
vagy legjobb hogyha minden italát
a cipőjébe önti a szerkesztő úr
és a fekete lakkcipőből
issza illendőn matrózfröccsét


minden a lakkcipő

egyszerűen minden a lakkcipő
minket az isten is egymásnak
lakkcipő
hason fekszik az öreg lakkcipő
állát a földre szorítja
a lakkcipőügyi államtitkár
talán lakkcipőjére vár

a bíróság a nagy hőségre való
tekintettel
elnapolta a lakkcipőt
párizsba tegnap beszökött
a lakkcipő
a lakkcipő útján suhant meztelen

de legszebb az őszinte lakkcipő
a lakkcipőnek nincs kezdete
se vége
a lakkcipő soha el nem apad

megérkezik az ember valahová
első kérdése a vasútállomáson
mondja csak
merre van itt a lakkcipő

az elomló lakkcipő
igaz könyve szerint
a vörös szín a hűséges lakkcipőé
a fekete a nyers erőszaké
a fehér lakkcipő viselője
gonosz ellenszenves figura

a hadvezér úgy tesz mintha
csapdát állítana
kinyittatja a kapukat
ő maga pedig a várfalra kiül
kezében a lakkcipővel

az ellenség óvatosságból
inkább elvonul a vár falai alól
elmenekül lakkcipőt vásárolni
a szaküzletbe

folyópartokon emelt lakkcipőkön
mutatom be némajátékomat
a lakkcipőhöz virágos út vezet
régen ezen vitték fel
a színpadra
a lakkcipőknek a lakkvirágokat

a lakkcipő hosszú vagy rövid
mindig visszavonhatatlan
minden lakkcipő fő eleme a csend
amelyet csak ritkán szakít meg
hanghatással kísért cselekmény

jelenleg mindent szeretek
ami él és lakkcipő
minden lakkcipő más
és mindenkinek magának kell
megtalálni a saját lakkcipőjét

 

kölcsönvett kölcsönlakkcipő

ne haragudj hogy kölcsönvettem
az érettségire kölcsönkapott lakkcipődet
de hát szeretnék egyszer már végre
én is beérni
szeretném végre magamat beérni
érett fejjel teletömködni lótuszlevelekkel
a három számmal nagyobb lakkcipőt
hogy a lábamról le ne essen
hogy a lábamról le ne essek
mert akkor mi lesz énvelem

kölcsönvett kölcsön-lakkcipőmet
nem bízom a jegyüzérre
sem az adóellenőrre
személyesen tisztogatom fényesítgetem
mert a válság felduzzasztotta
a feketegazdaságot
a feketegazdaság felduzzasztotta
a válságot
itt állok fekete lakkcipőben
a duzzasztógáton
most én vagyok a legény

most pedig el fogom mondani
mi a titka
a vonzás hatalmának
vagyis a hatalom vonzásának
már a lakkcipő tekintetében ugye
mindjárt el fogom ezt mondani
önöknek én

mindenki hozzon magával
még egy lakkcipőt
életre szóló álom lakkcipő-utazások
a lakkcipők ismét megállnak
a fekete tenger partján
és a margitszigetnél
az északi járdát végre visszaadom
a fekete lakkcipőknek

válságos időkben válságos lakkcipők
pozitív energiákkal töltöm fel
kölcsönvett kölcsönlakkcipőmet
ma reggel 18 fokos a lakkcipő
elégedett vagyok a lakkcipőmmel
mert hisz lehetne sokkal kisebb
vagy sokkal nagyobb
lakkcipőmben csónakázhatnék
holdfényes estén a városligeti tavon

fekete lakkcipőben bámulom a vizet
tiszta szívvel hiszem
hogy én bármire képes vagyok
ebben a gyönyörű lakkcipőben
mert az én titkos belső késztetésem
egy nagy-nagy kollektív lakkcipő

először egészen kicsi
lakkcipővel kell kezdeni
aztán haladni fokozatosan
az egyre nagyobb lakkcipő felé

meggyőződésem hogy az új lakkcipő
sokkal igazságosabb lesz mint a régi


a lakkcipőmre gondolok

az amit valóságnak neveznek
csak rutinná merevedett lakkcipő
az állampolgárt megvédi
a rossz minőségű lakkcipőktől
a lakkcipőket ellenőrző hivatal

az öregasszony szürkületkor
kezében kis öntözőkannájával
a lakkcipőket locsolja szeretettel
a szél felkap egy csomó lakkcipőt
és nekivágja az ablaknak

követők bábok marionettfigurák
ismerjétek meg az igaz lakkcipőt
mennyivel egyszerűbb lenne
lakkcipőinket kiismerni
lakkcipőinket beismerni

belelépett a lekvárba a lakkcipővel
nem szégyelled magad
egy ilyen verset megírni
amiből kilóg
a lekváros lakkcipő

igenis szükséges a lakkcipőt
az utazásból kizárni
tengeri kagylókkal és celofánnal
telerakni
el kell számoltatni a lakkcipőt

figyelje ön is az elfogatóhelyeket
tartsa szemmel
a lakkcipő elfogadóhelyeket
mert a jó magyar lakkcipőnek
nincsen párja
nem kell nekünk idegen lakkcipő

a lakkcipő csak töredék
egy sokkal nagyobb lakkcipőből
vadászó lakkcipők
a ciklus közepén
a halászatra térnek át
kifogják európát

egy hölgy kicsorbult lakkcipőt
nyújt felém
és száraz kenyeret
ha valakinek semmije sincsen
akkor annak lakkcipője van

már repülök is lakkcipőmhöz
a lakkcipőmre gondolok
mosolyos arccal
lakkcipőm lágyan ring a szélben
ahogyan a fáknak dereka

 

a lakkcipő az igazság

utam meredeken a lakkcipő felé
kanyarodik
kanyarom merészen a lakkcipő felé
fordul
érzelmeit nem palástolva

kéjelgő hősi és rettenetes démonok
veszik szemügyre a lakkcipőt
aki városokat teremt
és a parkban hatalmas
tölgyfák alatt üldögél

a hamis lakkcipőktől
ments meg uram minket
tekintsünk gyermeki kegyelettel
a lakkcipőre
isten hozott

a lakkcipő az igazság
és a bátorság megszemélyesítője
a vadhattyúk nem viselnek
lakkcipőt
a lakkcipő az alvilág és a tenger ura

a kegyes istenek jelvénye a lakkcipő
az istenasszony lakkcipője
mindenkinek gondját viseli
a lakkcipő megtér
a bíbor egekbe

a főnix felszáll a lakkcipőbe
szirénázva vonulunk
a jungi archetipikus lakkcipőben
család állam erény és lakkcipő
láttátok buddha lakkcipőjét?

egy döglégy teteme fölött
elmélkedik a lakkcipő
éjszaka valaki telerakta
kis fehér gyertyákkal a lakkcipőket
disznó tévedt az áldozóház udvarába

egyetemes disznóbőr lakkcipő
adassék tisztelet a lakkcipőnek
itt ülök csillámló lakkcipőn
de lakkcipőmtől nem menekülhetek
halálfejes lepke motoz a lakkcipőben

a jobbik énem a lakkcipő
jön-megy és kétségtelenül létezik
a lakkcipőt a cél megedzi
már úgy hiányzik
hogy nem hiányzik a lakkcipő

 

zsendül a lakkcipő

zsendül a lakkcipő közeleg a nyár
újra kinyithatjuk
a lakkcipő kapuit
vérdíjat tűztek ki a lakkcipőre
a lakkcipő tettes és áldozat

de lakkcipőre mégis van remény
lakkcipőben ciripelnek a tücskök
ünneplő lakkcipőmbe
öltöztetem az én kis szívemet
átvizsgálják a lakkcipőt

újabb szankciók a lakkcipő ellen?
a lakkcipők bevándorolnak
a médiába
a hazai lakkcipők nagyító alá veszik
a cipődíszeket

felszólították a lakkcipőt
történjen végre előrelépés
lakkcipővel egybekötött
expedíció a himaláján
nyolcezer méternél magasabb lakkcipő

hírnév háború hangos lakkcipő
tisztább utcákat a lakkcipőnek
a polcon porosodó lakkcipő
gótikus keretbe foglalja
az udvari homlokzati ablakokat

a lakkcipő mindenütt jelen van
a remény és a jövő
bizonyossága nélkül a lakkcipő
képtelen emberhez méltó
tartalmas életet élni

a lakkcipő béke barátság
és párbeszéd
a lakkcipő a művészetek
és a tudomány
egyszerűen minden a lakkcipő

 

a tökéletes fekete lakkcipő

a jó fekete lakkcipő elrejt
el lehet bújni benne
mármint elbújtatni a lábfejet
és megóvja a külső hatásoktól

így csak ritkán következik be
a lábfej ízületeinek és
szalagjainak ficama
és benne a láb nem büdös

a jó fekete lakkcipő
nem gladiátorcipő
és nem vietnami papucs
nem klumpa és nem is balerinacipő

a jó cipőnek hátul kérge van
és benne nem bicsaklik ki a boka
ha a sarkunkra állunk
kevésbé törik a sarokcsont

mozgásunk és komfortérzetünk
fontos meghatározója
a fekete lakkcipő
ha esztétikus és kényelmes ő

a tökéletes fekete lakkcipőben
nem szakadnak a lábfejszalagok
sem a kendő a pántlika
és a színes szalagok

a tökéletes fekete lakkcipő
tökéletesen kifejezi használója
személyiségének tökéletességét

Debreczeny György

1958-ban születtem Budapesten, jelenleg is itt élek.
Könyvtárosként dolgozom.

Kötetek:

ellentétpárhuzamok Kozmosz, 1982.
elodázható elégiák Szépirodalmi, 1989.
Sőt mi több Syllabux, 2011.
nincs karácsony Syllabux, 2013.
területtel őrzött kutya Syllabux, 2014.
Csavarjuk le a tetejét! (Bistey András Holókövy Vajk Csaba igaz története c. prózájával közös kötetben) Nagy Lajos Kiadó, 2015.
tértivevényes csillagok Syllabux, 2015.
Két hang, tíz ujj (Nyírfalvi Károllyal közösen) Vár Ucca Műhely, 2015
fáj is meg nem is Syllabux, 2016.
"sötét lesz AJ Téka Kiadó, 2017.
szelektív üveghegyeken innen Syllabux, 2017."

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned