Uzsorás-szonett

A pillanatnak pillanat a foglya,
míg vallomással küzd a vallomás,
az uzsorás idő majd elsodor, ha
csak életedből áll a tartozás.

Felszámolja kamatként a véred,
csendben így leszel magadnak koldusa,
és fizetsz, bár becsből megígéred,
többé nem bocsájtod magad áruba,

hol szívednek kell állni majd a versenyt
a múlás-szabta furcsa harci zajban,
és ha álmodásod alól felment,

pillanat leszel, halk ütem dalban,
s az perckufártól vértelenül elcsent
idő bevallja majd neked, hogy: csaltam.

Cs Nagy László

A Ratkó korszak gyerekeként láttam meg a világot, így "régenszületett" vagyok. Nagy László a becsületes nevem, ám mindenhol, ahol fénykép híján nem egyértelműen lehet beazonosítani, "Cs" szerepel a nevem előtt, utalva családunk kissé bonyolult múltjára. Valójában azért írok, mert szeretném megfejteni azt a varázslatot, amit a vers jelent, igaz, minden arra mutat, hogy a lehetetlennel próbálkozom. Bármit elmondhatnék magamról, az is csak szerény adalék volna mindabból, ami/aki vagyok, és amit nem mondanak el a verseim, azt talán nem is érdemes elmondani rólam.

Legfrissebbek a szerzőtől: Cs Nagy László

Tovább a kategóriában: « Tudunk-e sütni Veled a hajnal »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned