LÉLEKSIKOLY

Nem kell, hogy megszeress. Közelségedben tanulom
az elfogadást, kutatom az ártó szándékban megbúvó
hiányt. Tanulmány vagy. Fejlődésem íratlan könyve,
a megértés záloga, mely hozzád közelebb emel. Jelek
mögé rejtőző, sebzett ártatlanságod vörös köntösében
szánalomért szűköl a szó, fohászt suttog az alázattá
térdelő megbocsátás. Ágaskodó, bősz viharok tépnek.
Magaddal sodornál mindent, mi lápos utadba téved.
Hallgatlak, szánlak és tűrlek. Léleksikolyod vagyok.

Utoljára frissítve:2018. november 01., csütörtök 14:21
Arany Tóth Katalin

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Arany Tóth Katalin

Tovább a kategóriában: « (S)zökkenés Táv-Irat »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned