(S)ZÖKKENÉS

Hangod nevetésem rejti el.
Múltba szökkensz, csillag-éj emel.
Álmaimban néhány csonka jel
mégis mindig lépteidre lel.

Tenyerembe rejtettem szavad:
édes fogságomba varrtalak.
Gördülő, parány cukordarab
milliók közt - csenddé hordalak.

Utoljára frissítve:2018. november 01., csütörtök 14:18
Arany Tóth Katalin

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Arany Tóth Katalin

Tovább a kategóriában: « Holnapom Léleksikoly »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned