RINGATÓ

Csendesült az éji hang,
s pirkadattal elsuhant.
Messze tűnt a gondolat:
csillagokkal úgy haladt,
mint az élet. Alkonyat
– benne árva önmagad.

Karba venne kék remény
– pillanatnyi gyenge fény –
s átölelne csönd ölén.
Vágyaiddal alszol el.
Paplanod ma éj-lepel,
csöndbe bújva ringat el.

Utoljára frissítve:2018. november 01., csütörtök 14:22
Arany Tóth Katalin

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Arany Tóth Katalin

Tovább a kategóriában: « Nélküled Holnapom »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned