Disharmonia Caelestis

Rózsaablak alatt ülök a sötétben
Raszta áll a fényben, összevarrva zsebével
Bámul, mint a moziban.

Az aszfalt gépszörnyei kívül morognak
Nem hallom a csendet.
Jobban látok szemüveg nélkül.
Szeráfok kórusa a karzaton
Senki se hallja.
Tegnap még gyertyák égtek
Ma kiégett Edison-gömbök.
Megtöri a falat az elosztó.
Sziréna szállít beteget
Halj meg nyugodtan, nincs utolsó kenet.
A gyóntatószék üzemen kívül
Hosszú a sor a pszichiátrián
A bűnbánat érdeklődés hiányában elmarad.
Isten házában turista flangál papucsban és sortban
Kihunyt a tűz a lángoló pallosokban.
Péter pengéje nem védi rabbiját.
A keresztút megáll a tizenkettedik stációnál.
Nincs kinek odaadni a testet
Keselyűnyak a torinói lepel
Nem látom az örök mécsest.
Bánatos öreg szökik a templomból
Haldokló istenarc.
Nem bírom a látványt, a testet öltött ürességet
Az arcomra önteném a kiszáradt szenteltvizet.

Pest utcáján fordulj félre,
Mekka felé, Keletre és Délre
Lassan súgd a semmibe:
Deus Vult

Jakab Kornél

Szerkesztés alatt...

Tovább a kategóriában: « Hajnali harcok Kolibri »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned