ESTI ÓDA

Az univerzum felejtése csillog a bőrödön
Cseppen a vér, libben a fátyol
Sötétben, rejtve az ódon, suttogott titkok
Puha búcsút mondván elválok a mától
Göcsörtös szenvedély - telibe talált átkok
Lógnak le egy füzetről
Aztán rámondják, hogy tizenkettő
Mondd nekem: furcsa vagyok - de szeress még ettől
Apám is furcsa volt, zajosan zengett ő
A másvilágról - de kért egy maroknyi követ és
Felém hajította mind, a cérnaszál-vékony teóriák
- Teketóriák, fekete tó - kijárnak kísérteni, kevés
Mocsári nőszirmot is odasírnak a koporsóra - de te óriás
Gyöngyszemként lebegsz most is a tajtékos alkonyban
Eget rengetsz és beleszeretsz valaki másba
A napot cirógatva, mint seprűk, hullámoznak a mélyhegedűk, kontyba
Fogva ontja pávatollak hajnali tánccsoportja magából a folyékony parazsat - ki kiásta
A reményt, az bűnhődjön s ne te - most feledj engem
Ellenforradalmárként csak zipzárt húznék álmaidra
Menekülj! Menekülj, kérlek! Bukj le a tengerben
Mélyre, ahol a víz már tintafekete - én majd felmászom a hídra és
Megfestem a pirkadat könnyeit a macskakövön

Kőrösi Péter

1996-ban születtem Budapesten. A Fazekas Gimnáziumban érettségiztem 2015-ben, azóta szociológiát hallgattam a Corvinus Egyetemen és közgazdaságtant a hollandiai Tilburgban. Jelenleg Alkalmazott közgazdaságtan szakon tanulok az ELTE-n.
Azt hiszem, valahol mindig is fogékony voltam a versírásra és mindenre, ami irodalom. Óvodás koromban írtam első rigmusaimat. Tizenöt évesen fedeztem fel, hogy tudok verset írni. Ekkortól olvasom nagy lelkesedéssel azóta példaképpé vált nagy klasszikusok – Kosztolányi, József Attila, Ady – költeményeit is. Manapság változó gyakorisággal költök, néha több verset gyors egymásutánban, máskor hetekig egyet sem.
Lírámban a lélek mélységeit kutatom, formákkal és alakzatokkal kísérletezem. Nem vetem meg a profánságot, de magam is jobb szeretem a letisztultabb, tompítottabb hangvételű verseimet. Kedves szabadidős foglalkozásom műfaji határok feszegetése.
Tulajdonképpen máig íróasztalom fiókjának, vagy inkább fiókjába, írom műveimet, bár többször jelent meg lírám és prózám a Fazekas Évkönyvben, illetve működtetek egy versblogot is Hétfejű Triceratops címmel. (Kisfiúként nagyon szerettem a dinoszauruszokat.)
A költészet mellett szeretem a zenét, a filmművészetet, a történelmet és a filozófiát. Tíz éven át tartó zeneiskolai tanulmányok után ma rockzenekarban énekelek és játszom gitáron. Édesapámmal is szoktunk együtt zenélni és énekelni otthon és színpadon is. Kedvelem a nyelveket, folyékonyan beszélek angolul és franciául; barátságban vagyok még a német, a holland, a török és az orosz nyelvekkel.
Becsületes keresztény embernek tartom magam. Gondolkodónak, aki hajlamos idealizmusra meg szélsőséges pacifizmusra is, de azért egy végső célra törekszik: hozzátenni valamit a világ fejlődéséhez.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kőrösi Péter

Tovább a kategóriában: « Rachmanyinov Hajnali harcok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned