Valahol


Valahol falak omlanak
valahol kövek
valahol embert mérnek
csacska istenek

valahol a múlt is számít
van az úgy is hogy minek
valahol ezüstös szélsuttogás
lelked síri csendjén
megremeg

valahol csak intenek
vagy reszkető kezekkel
simítják homlokod
megérte? nem?
megértelek

valahol csak ölni tudnak
az ölelés halott
porból lettél? porrá leszel?
a por is elhagyott

valahol csak szemmel mérnek
és tudod mennyit jelent
ha megmérik a jelentőst?
ó a jelentéktelent

nem utálsz tán csak néha
míg alattad is forog a föld
mely végtelenül sebzett
és oly végtelenül léha

valahol mintha ordítanának
de a köveken síri csend kopog
valahol utcalányok állnak
mint kitaszított angyalok

valahol bort mérnek
de neked kevés mámor jutott
valahol rezegnek a lécek
és rég tudod -
az erkölcs halott

valahol temetnek még
és néha messzire hordja
az ember féltett tüzét
a fekete-jegű fagyott
tóra

Sánta Zsolt

                                                 Rövid önéletrajz

        Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.

    Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.

      Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sánta Zsolt

Tovább a kategóriában: « Ararát Alma Máter »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned