- Írta: Sánta Zsolt
- Kategória: Versek
- Megjelent: 620 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Valahol
Valahol falak omlanak
valahol kövek
valahol embert mérnek
csacska istenek
valahol a múlt is számít
van az úgy is hogy minek
valahol ezüstös szélsuttogás
lelked síri csendjén
megremeg
valahol csak intenek
vagy reszkető kezekkel
simítják homlokod
megérte? nem?
megértelek
valahol csak ölni tudnak
az ölelés halott
porból lettél? porrá leszel?
a por is elhagyott
valahol csak szemmel mérnek
és tudod mennyit jelent
ha megmérik a jelentőst?
ó a jelentéktelent
nem utálsz tán csak néha
míg alattad is forog a föld
mely végtelenül sebzett
és oly végtelenül léha
valahol mintha ordítanának
de a köveken síri csend kopog
valahol utcalányok állnak
mint kitaszított angyalok
valahol bort mérnek
de neked kevés mámor jutott
valahol rezegnek a lécek
és rég tudod -
az erkölcs halott
valahol temetnek még
és néha messzire hordja
az ember féltett tüzét
a fekete-jegű fagyott
tóra

Sánta Zsolt
Rövid önéletrajz
Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.
Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.
Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.