Cím nélkül

Hajdan ifjúságomból az Alpok alatt elrejtőző kutakba hullt sokáig zeném Hallgatásom virágszőnyegét leterítettem a határsávos hegyek elé Sötét éjszakákkal nézett rám a Répce Csizmák rugdosták a bikaistálló rózsás bokrait Az elém állt hegyek törték a végtelent mint prizmák a fényt Rejtélyes elmúlás járt a föld barna rögén s szállt a por mint örökös juss

Újra felemelve egykori képeimet rátapad ujjaimra a por s a szélben felrepül akár a vak madár a háztetők fölé a szürke világ
A kezemben újra kinyílik a régi könyv A Vörösmartyt örökítő grafitfutamon súlyos álmaim görbéi kanyarodnak Felsőbüki Nagy Pál szónoklata elröppenti képzeletem Pozsonyba s láttatja Niklán Berzsenyit… Elönti arcom a forróság s átjárja képzeletem legrejtettebb titkait

Most azokkal vagyok akiket mindig is szerettem Megváltó vidámságuk hova lett nem kérdezem… Jövőt vágytunk s elfeledtük érte gaz napjaink………………………………………………………..
Csüngnek téli kabátjaink a fogason Nincs vigasság borunkban Nézzük az égő gyertya zöldből kékbe feslő lángját Hallgatunk Egyre több már a halottunk

Utoljára frissítve:2018. november 21., szerda 14:24
Büki Attila

Büki Attila (1948) Szombathelyen született, felnevelő otthonának Büköt vallja. Költő, író, festőművész. Sopronban a Széchenyi István Gimnáziumban érettségizett, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán népművelő és könyvtáros diplomát szerzett, majd közigazgatási, képzőművészeti és sajtótanulmányokat folytatott. Különböző közművelődési munkakörökben dolgozott Hegyfalun, Kapuváron, Győrben, Budakeszin, Budapesten és Ócsán, majd szerkesztőségekben. A Magyarok (irodalmi folyóirat) szerkesztője, a Magyarország ( hetilap) főmunkatársa, a Heti Újság vezető szerkesztője, a Nép-Barát (hetilap) és a Duna-part (irodalmi, kulturális és tudományos folyóirat) főszerkesztője. Több mint húsz könyve jelent meg, legutóbb a Versmozaik, Századok lépcsőin, Csavarvonal. Költeményei hazai és külföldi irodalmi folyóiratokban továbbá közel félszáz hazai antológiában is megjelentek. Az utóbbi években elsősorban akvarelljeiből rendeztek kiállítást külföldön és Magyarországon. Találóan írta róla egyik méltatója: „... fontos nemzeti és európai tradíciókat egyaránt vállal. Művészetében esztétikai igénnyel fogalmazódik meg jelenkorunk számos gondja mellett a reményhit, a súlyos kétségek ellen feszülő bizalom és a humánumot óvó szeretet."
(Kiss Adél)

Tovább a kategóriában: « Ők ketten Hermetica »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned