Porcelánhold


Majdnem olyan vagy,
és mégsem,
kusza vonalak,
görbületek halmaza.
A porcelánhold
kék fénye is
arroganciát lehel,
létszagú testek,
nem passzolsz,
nem passzolsz sehová,
s már nem is akarsz.
Csak zárt ajtók mögött
gyűjtöd fóbiáidat,
dőlt pillérek és sarokkövek
közt üldögélve merengsz,
hogy nem passzolsz,
nem passzolsz sehová.
A súlytalan gondolatok
a legnehezebbek,
vízfelszínnel dacoló papírpohár
hanyag
anyag
a cipzár húzókája leszakad,
megrekedsz,
megremegsz.
Virágot Algernonnak?
Egérfogó.
Sajtfalat.

Címkék:
Értékelés:
(2 szavazat)
Láng Kitti

Szerkesztés alatt...

Kapcsolódó elemek

Legfrissebbek a szerzőtől: Láng Kitti

Tovább a kategóriában: « Lélekmentes övezet A lélek ostoba »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned