ÚTVESZTŐBEN

Fülsiketítő a csend.

Nem kérdezek, nem válaszol.

Hideg, mint a jég a poharamban. Látszik, hogy sebtében öltözött. A szeme sarkában összegyűlt a festék. Nem készült arra, hogy Velem lesz. Nem tudja, nem bánja, nem érdekli.

Ha kinyitom a szám, hogy szóljak, elfordítja a fejét. Mélyet szív a cigarettából. Bár olyan tüzes lenne, mint a parázs.

Lassan kisöpri a gondolataimat. A meg sem kezdett szó folyamnak véget vet. Int, hogy menjünk. Csak kullogok utána. Nem tudom hova. Nem tudom miért. Nem tudom minek.

Némán ballagunk az esőben. A hideg cseppek lehűtik elvágyódásom szikráit. Sajnos.

Nem akarom, hogy tudja. Függő vagyok.

Pedig nincs visszaút.

Paya
(2008.)

Vaszta Pál

Angyalföldön születtem 1967-ben. Az "átkosban" szocializálódtam és szociológiát is végeztem Pécsett.
Nem kenyerem az írás, de néha születnek jó dolgok. Szeretem a groteszket és Örkény Istvánt.
Jó 20 évig, mint beat zenész szerepeltem különböző színpadokon, mostanság inkább az oktatást kutatom.
Viszonylag keveset sportolok, de sokat dohányzom. Továbbra is a zene közelében maradtam, néhány zenekar bizalma jóvoltából.
Írtam már verset, novellát, mesét, drámát és színdarabot is.
Eddig egy kötetem jelent meg, de további három, megszerkesztve, várja, hogy valaki belém fektessen némi tőkét.

Vaszta Pál

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaszta Pál

Tovább a kategóriában: « Ferde hajlam Rám dobott inged »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned