Téli képek


Valami erőset
valami keserűt
valami kedveset
ha zeng a tél

és messzire
sodródnak
a szánkók
gyönge angyalok
combjai közt

és sírnak olykor
a magas fenyők
és mint a megvetők
szilánkosra marja
őket munkás kézben
a balta

és bólogatnak
míg ricsajjal
szaladnak
a gyermek-
hazamenők

felemelt fejjel
araszolnak
a csillagok
valami
esztelen sorban

és alájuk szállnak
a felhők olyan
acélos - megcsavart
sodronyokban

Sánta Zsolt

                                                 Rövid önéletrajz

        Sánta Zsolt vagyok, Szlovákiában, Nagykaposon élek (1974-ben születtem Dunaszerdahelyen, Szlovákiában), a Debreceni Egyetemen végeztem 2012-ben néprajz szakon, bakalárként.

    Verseket már gimnazista korom óta írok, korábban az alapiskolában prózákat írtam, amelyekkel döntős helyezéseket is sikerült elérnem, de igazán verseket intenzíven 2008 óta írok. A Poet Ékkövei című verses antológiában 10 versem szerepel, kitűnő költőtársaim között (2009-ben jelent meg). Saját verseskötetem 2005-ben magánkiadásban látott napvilágot „Lágy fuvallat már a lelkem” címmel. Azóta számos magánkiadású verses Antológiában is megjelentek verseim.

      Hogy egy sablonnal éljek: A költő ír, mert nem tehet mást, és kapukat nyit lelke világának ösvényeire.

Legfrissebbek a szerzőtől: Sánta Zsolt

Tovább a kategóriában: « Semmi közepén Kosár »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned